Napozok a pulton......
Mellettem testvéreim, hol egyben, hol darabokban. A pult sárga fénye lágyan melegíti a fagyos fémasztalon lehűlt testemet. Ráadásul a Hentes Úr szerint így tanyasinak látszom, pedig isten bizony sohasem láttam tanyát. De azt mondják, így gyorsabban elvisznek. Erre példa a hetek óta itt nyaraló broiler-testvérek közössége.
Kihúzom magam, mellemet kidüllesztem, combjaimat szépen egymás mellé teszi Hentes Úr. Várom a Vevőt.
Idős nénike áll meg az üveg előtt. Vágyakozó arccal néz rám, homlokán cseppnyi izzadtság csillan meg, keze remeg. Előveszi vén bukszáját és számol. Majd megveszi egy darabokban itt lévő rokonom farhátát. Hmmm......
Barna bőrű vevő érkezik. Bő szoknyája a szivárvány összes színében pompázik. Nem nagyon néz körbe, hanem közeli és távoli rokonságom combjait és melleit csomagoltatja be. Milyen lehet egy ilyen társasutazás? Huszonnégy comb és tizenkét mell társaságában.
Kellemes külsejű, jól öltözött férfi nézegeti a kínálatot. Velem szemezget. Elpirulok. Vigyáznom kell, nehogy tanyasi színemet elveszítsem. Mivel belsőségeim még bennem vannak, megdobban ifjonti szívem. Rám mutat. Imádom.
Vegyél meg, tégy magadévá és én boldoggá teszlek Téged vasárnap délben.
Igen..... Már fizet. A Hentes úr lágyan felemel, finom nejlonruhát ad rám és Megmentőm kezeibe ad. Ő gyengéden tartva behelyez kellemes szövettel bélelt kosarába.
Hazafelé lágy, andalító zene szól a kocsiban. Biztos kézzel markolja a volánt, szája körül halvány mosoly bujkál. Megérkezünk. Kellemes konyhai környezet. Ő lehántja rólam nejlonruhámat és gyengéden megfürdet, majd kellemes illatú fűszerrel bolondít. A forró, sercegő hagymaágyon álomba szenderülök.
Boldoggá teszlek!
